Villanyszerelésért ajándék utazás, már csak egy jó bőrönd kell

A minőségi munkát bizony meg kell fizetni, sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy villanyszerelőt hívjanak, ha nagy a gond. Ilyenkor kerülnek a képbe azok az ismerősök, szomszédok, rokonok, akik láttak már valakit villanyt szerelni, s úgy gondolják, ez őket is feljogosítja arra, hogy egy egyébként szakértelmét igénylő problémát megoldjanak.

Vannak olyan ügyfeleim, akiknek jelképes összegért vállalom a munkát. Egyszerűen van olyan helyzet, amikor nem mondhatok nemet, nem kockáztathatom meg azt, hogy az illető egy kontárt hívjon ki, aki aztán ki tudja, mit csinál. Nem fér össze a lelkiismeretemmel, hogy esetleg valaki veszélybe kerüljön azért, mert nem tudott engem megfizetni.

A múltkor is egy ilyen ügyfelem hívott, s természetesen mondtam neki, hogy beugrom hamarosan. El is mentem két másik munkám között, hogy ránézzek a vacakoló villanybojlerre. Csengettem, majd Marika néni mosolyogva nyitott ajtót. – Na, hol az a szégyentelen bojler? – kérdeztem vicceskedve, azonban ő ahelyett, hogy a fürdő felé vezetett volna, egy borítékot nyomott a kezembe.

– Be kell vallanom, átvertem magát! – mondta Marika néni somolyogva. Nem értettem, mi történik, s tétován kinyitottam a borítékot. Egy utazási kupon volt benne, méghozzá Barcelonába. Tudta, hogy imádom a futballcsapatukat. – Na de Marika néni, de nagyon drága dolog – mondtam, s visszaadtam neki a jegyeket. – Egy nyereményjátékon nyertem, de nem akarok elutazni, öreg vagyok én már az ilyesmihez. Vigye el a kis feleségét! – mondta megint. – Már annyit segített nekem, ez a legkevesebb.

Nos, mit volt mit tenni, elfogadtam az ajándékot. Még sosem repültem, így fogalmam sem volt például arról, hogy nem vihetek fel magammal akármilyen bőröndöt. Amire szükségem volt, az egy Wizzair bőrönd. Euforikus állapotban böngésztük otthon a lehetőségeket, mindketten nagyon örültünk, hogy láthatjuk Barcelonát. Nagyon örültem, hogy akad olyan oldal, ahol külön megnézhetem azokat a táskákat, melyek a Wizzair bőröndökre vonatkozó előírásainak megfelelnek. A szebbnél szebb kabinbőröndök után kutatva a feleségem és én is találtunk több olyan darabot, mely megfelelt az ízlésvilágunknak.

Ő mindenképp egy puhafalú bőröndöt akart, nekem inkább a kemény falúak tetszettek, szerintem azok kicsit biztonságosabbak, tartósabbak, bár kézi poggyászként végül is nincsenek nagy veszélyeknek kitéve a csomagok, így én is elgondolkodtam hogy esetleg egy puhafalút kellene vennem. Kértem őt, hogy lehetőleg a Wizzair bőrönd, amit választ, legyen könnyű, mert valószínűleg az út nagyobb részében én fogom cipelni. Ezen kicsit megsértődött, de azért láttam rajta, hogy próbálja teljesíteni a kérésemet. Bámulatos, milyen bőröndöket lehet kapni – akadnak olyanok, amik mindössze 2 kg súlyúak, mégis rengeteg dolog elfér bennük. A kerekek voltak azok, amiktől gyakorlatias, szerelésben jártas ember lévén kicsit tartottam, mivel azok a legsérülékenyebb részei a dolognak, illetve a fogantyú.

A számtalan Wizzair bőrönd közül aztán sikerült mindkettőnknek megtalálni az ideálisat. Az enyém egy rendkívül elegáns, szürke Roncato bőrönd lett, ami ugyan nem volt nagy, de én a nejemmel ellentétben nem is szoktam háromheti ruhát pakolni 3 napra. Ő egy bordó darabot választott, ami kicsit nagyobb volt ugyan, de még így is megfelelt a méretkorlátoknak.

Nemsokára meg is hozta a futárszolgálat a két szép bőröndöt. Az enyém azért tetszett, mert nagyon praktikus volt a belső kialakítása, volt egy leszorító pántja a ruhákhoz, meg hálós zsebek. Szeretem, ha egy táska többosztatú, vannak benne külön kis rekeszek, mert megőrjít, ha percekig kell túrnom benne, mire megtalálok valamit.

A feleségem is teljesen elégedett volt a saját bőröndjével, amin még számzár is volt a biztonság kedvéért. Azt mondta, még nekem sem árulja majd el a kódot – mit mondjak, különösebben nem vágott földhöz ez a fenyegetés. A holmink kiválóan elfért mindkét bőröndben. Boldogan indultunk a repülőtérre az utazás napján. A fedélzeten semmi problémánk nem akadt, pillanatok alatt el tudtunk süllyeszteni bőröndjeinket a csomagtartóban, így nem csalódtunk a méretezést illetően. Barcelona mesés volt, az biztos, hogy Marika nénitől mostantól akkor sem fogadnék el semmit a villanyszerelésért, ha egyébként megengedhetné magának.