A beteg villanyszerelő
Pár hónapja felújítottuk a házunk elektromos hálózatát. Teljes felújításra volt szükség, mivel nem csak régi parasztházról van szó, de a párom észrevette, hogy a vezetékek nem derékszögben futnak a falakban, hanem teljesen random, nagyon sok a ferde. Ez azért volt probléma, mert rájöttünk, hogy innentől kezdve egy szög beverése is halálos veszélybe sodorhat minket. Úgy döntöttünk, nem hagyjuk a dolgot, hanem amilyen gyorsan csak lehet, megoldjuk.
A párom talált is egy céget, és az ügyintézőnek nyomatékosította, hogy sürgős dologról van szó. A telefonos hölgy biztosított minket arról, hogy már másnap megkezdik a munkálatok.
Másnap reggel a párom elment dolgozni, én pedig otthon vártam a villanyszerelőt. Az első furcsaság az volt, hogy késett. Már fél órája vártam, gondoltam, odatelefonálok a cégnek, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, mert nincs itt az emberük. Szerencsére ekkor megérkezett. Egy idősebb úr közeledett felém sűrű bocsánatkérések közepette. Péternek hívták és cseppet sem festett jól. Azt mondta, már három napja nagyon fáj a háta, eddig nem is dolgozott, de ma mégis kiküldték hozzánk, a főnöke fővesztés terhe mellett kötelezte a munkára. Nagyon megsajnáltam szegényt. Kiderült, hogy emellé még lázas is. Gyorsan főztem neki egy teát, és megkérdeztem, kér-e valamit. Azt mondta, egy fájdalomcsillapító jól esne neki, mert a reggeli rohanásban otthon felejtette.
Mi otthon gyulladáscsökkentőt tartunk, egy jó kis honlapon keresztül rendeljük meg, ha elfogy. Házhoz is szállítják. Még a húgom ajánlotta az oldalt, nekik nagyon bejött.
Mondtam Péternek, hogy szerintem ez kegyetlenség a főnökétől. Igaz, hogy azt mondtuk, sürgős a munka, de pár napot igazán ráért volna. Nem szeretem a rabszolgatartókat. Mondtam is Péternek, hogy ne aggódjon, mindenképpen övé lesz a munka, de nem kell aznap elkezdenie, hanem jöjjön vissza, ha meggyógyult a háta. Sokáig tartott rávenni, hogy hazamenjen. Ez többek között azért is lehetett, mert a gyulladáscsökkentő igen hatásos volt, levitte a lázát és elmulasztotta a fájdalmait. Meg is kérdezte, hogy honnan van ez a jó cucc, így megmutattam neki a honlapot. Nagyon megtetszett neki, hogy rendelni is lehet, bár azt mondta, ők gyakran járnak patikába a feleségével, mert vannak vényköteles gyógyszereik, de a lányának majd ajánlani fogja a dolgot. Utána még beszélgettünk egy kicsit, biztattam, hogy menjen el orvoshoz. Azt mondta, már volt, de nem kapott semmilyen határozott instrukciót. A doki azt mondta, a hátfájást feküdje ki, esetleg menjen el egy masszőrhöz. Péter mondta, hogy szívesen elmenne, de sajnos nem telik neki a rá. Akkor javasolta az orvos a gyulladáscsökkentőt. Gyorsan vett is egyet a patikában, pont olyat, mint amilyet tőlem kapott.
Úgy megsajnáltam szegény embert, hogy majdnem elsírtam magam. Odaadtam neki az összes gyulladáscsökkentőt, hogy vigye magával, mert ha elfogy, így legalább nem kell újat venni. Eleinte nem akarta elfogadni, nem értette, miért kell három ugyanolyan csomag gyógyszernek lennie a szekrényben, de mondtam neki, hogy a három mindenképp jobb, mint az egy, és különben is, mit csinál, ha annyira fáj a háta, hogy nem tud elmenni a patikába. „Hát, akkor majd rendelek!”, vágta rá egyből. Ezen aztán jót kacagtunk. A végén azért sikerült rávennem, hogy vigye magával a csomagot.
Este, mikor a párom hazaért, meglepődve tapasztalta, hogy nem kezdődött el a munka. Mondtam neki, ha eddig működött az elektromosság, akkor azon a pár napon már nem múlik, amíg a bácsi meggyógyul. Aztán együtt kezdtük el böngészni a gyulladáscsökkentőket, a párom mondta, hogy próbáljunk ki valami újat, de nézzünk utána az akcióknak is. Így most nem a szokásos összeállítást rendeltük meg, hanem egészen más dolgokat. Jó, azért egyfajta maradt a régi jól bevált, úgy gondoltuk, ha a többiben csalódunk is, az biztosan hatékony. Bevallom rendeltem egy másfajtát Péternek is, majd odaadom neki, ha visszajön dolgozni. Nagyon a szívemhez nőtt a kis ember ez alatt a pár óra alatt. Mondtam is a páromnak, hogy remélem, hogy jól dolgozik, mert ha igen, akkor minden villanyszerelési munkára őt fogjuk hívni. Remélem azért, hogy gyorsan meggyógyul, mert már alig várom, hogy újra találkozzunk. Lehet, hogy ezek miatt szokta mondani rám a párom, hogy jótét lélek vagyok?