A lelkiismeretes villanyszerelő legénybúcsúja
Tavaly új házba költöztünk. Évek óta kuporgattunk, spóroltunk amennyit csak tudtunk, de így is csak egy nagyon idős házra futotta. Tudtuk, hogy sok probléma lesz vele, mint minden régi házzal, de ennyi költségre mégsem számítottunk. A tető beázik, a vakolat elválik a faltól, a gerendák korhadnak, a ház elektromos hálózata pedig elképesztően időt múlt. Az áram teljesen váratlan pillanatokban megy ki. Ez okozza számunkra a legnagyobb problémát, hiszen tudjuk, hogy a villamosvezeték-hálózat elhanyagolása akár nagy veszélyekkel is járhat.
A ház megvásárlása után több ismerős is egyből a tudtunkra adta, hogy a felújítás megoldandó feladatai sorában elengedhetetlen az elektromosszerelés. Ezt persze mi is tudtunk, csak az volt a gond, hogy minden pénzünk ráment a ház kifizetésére, így semmilyen újításra nem futotta. Emiatt csak a kisebb, a feltétlenül szükséges elektromossági problémákat próbáltuk ideiglenesen megoldani, amíg össze nem tudunk annyi pénzt gyűjteni, hogy a teljes vezetékhálózatot ki tudjuk cserélni.
Sajnos a kisebb problémák is annyira gyakoriak voltak, hogy sikerült kiismernünk a környék összes villanyszerelőjét. De szerencsére találtunk egy nagyon becsületes, ügyes fiút, aki mindig készségesen, gyorsan megoldotta az elektromos zavarokat, viszonylag kedvező áron.
Egy nap aztán fűnyírás közben ismét kiment az áram. A férjem próbálkozott, de persze nem tudta visszakapcsolni. Leszögezném azért, hogy a férjem nem egy technikai zseni, kitartása sem sok van, szóval igazából nem sok dolgot tud megoldani. Ténykedéseit látva sokszor megkérdőjeleztem azt, hogy valóban szükségünk volt-e nekünk egy kertesházra.
Még észbe sem kaptam, de ismét a bevált villanyszerelőnket, Pétert hívta, akinek a száma már a telefonja gyorshívójában volt elmentve. Péter viszont nagyon furcsán beszélt, először nem is akart eljönni. A férjem azonban a nemleges választ meg sem hallotta, csak magyarázta a problémát, és kérlelte, hogy gyorsan jöjjön, mert mit fogunk mi kezdeni áram nélkül, csak benne bízunk igazán. Nagyon meglepődtem Péter vonakodásán, de részben meg is értettem, mivel nem tudtunk sokat fizetni, ennek ellenére szinte minden héten hívtuk. Végül azt mondta, hogy fél óra múlva jön, de ha nagy a baj, nem tud segíteni, mert nincs ideje.
A férjem teljesen felháborodott Péter szavain, persze neki nem mondott semmit, majd csak nekem panaszkodott. Bár már egy éve ebben a házban laktunk, nem sok embert ismertünk meg a környéken, így ő minden ismerőshöz ragaszkodott, Péterhez is. A férjem már úgy érezte, hogy barátok lettek, nem tudta a helyén kezelni a dolgokat.
Péter aztán fél óra múlva beállított, ingben, elegánsan. Alig ismertem meg, mert eddig mindig csak munkásruhában találkoztunk vele. Azért nem akart eljönni, mert a legénybúcsújára indultak a barátaival, akiknek a munka miatt rá kell várniuk, miattunk nem tudtak elindulni a megbeszélt időpontban. Elképesztően kínosan éreztem magam, hogy a férjem mennyire követelőző volt, szegény fiú pedig mennyire kötelességtudó. Próbáltam elnézést kérni, de a férjem mit sem törődött ezzel. Ő nagyon elégedett volt, hogy Péter eljött, és pillanatok alatt megoldotta a problémát.
A férjem rém kellemetlenül viselkedett, továbbra is feltartotta a srácot, nem engedte, hogy elmenjen a legénybúcsújára. Rengeteg kérdést tett fel neki, mindent szeretett volna tudni a legénybúcsúról. Végül Péter besokallt, megmutatta a balatonpro.hu/legenybucsu/ weboldalt, amelyen a legénybúcsújáról mindent meg lehet találni, és közölte, hogy sietnie kell, majd elrohant.
A férjem, Péter távozása után órákat a balatonpro.hu/legenybucsu/ honlapot böngészte. Nem értette, hogy őt miért nem hívta meg a fiú, sőt egyáltalán miért nem szólt arról, hogy megházasodik. A nevetséges kijelentéseire inkább nem reagáltam, nem akartam megbántani. Aztán arról tartott nekem előadást, hogy mennyire szerette volna, ha neki is lett volna legénybúcsúja. Egész nap szomorkodott. Vágyott ő is a társaságra, a barátokra, a lazításra. Egyszerűen irigyelte Pétert.
Ez volt az a nap, amikor ráébredtem, hogy a férjemet nagyon megviselte a költözés. Rájöttem, hogy az elektromos hálózat cseréje előtt, az ő lelkiállapotát kell helyre tennem. Felmentem hát én is arra a weboldalra, megnéztem a kínálatot, és mivel valóban nagyon jónak tűnt, felhívtam a férjem barátait és a születésnapjára szerveztem egy utólagos legénybúcsút.
A buli a haverokkal
nagyon jól sikerült. Utána két hétig mást sem hallottam, csak az ő
legénybúcsújáról. Eldöntöttem, hogy születésnapomra én is egy utólagos
lánybúcsút kérek. A férjem azóta nem zaklatja Pétert, helyreállt a régi rend.
Rájött, hogy amiért messzebb költöztünk a haveroktól, nem maradtunk barátok
nélkül.