A szerencsétlenség áradása: elektronikai vészhelyzet és defekt

A múltkor egyedül voltam otthon pár napig a lakásban, a férjem, Pali, céges útra ment Prágába.

Persze, mint az lenni szokott, a problémák ilyenkor csőstül jönnek. Azzal kezdődött a dolog, hogy folyamatosan elment az áram a házban. Fél napig játszottam a kevéssé eredményes, de annál kétségbe ejtőbb játékot, amelynek keretei között elemlámpával kitotyogtam a villanyóra szekrényhez, és fölkapcsoltam a főkapcsolót. Nagyjából félóránként jelentem meg a villanyóránál, egyre megviseltebb állapotban. Mikor az áram szombat reggel is tovább rendetlenkedett, és nem tudtam lefőzni a kávémat, végleg betelt a pohár.

Szerencsére a srác, aki a ház elektromos hálózatát tervezte, Pali jó barátja. Így felhívtam a férjem, hogy szóljon Balázsnak, ha van ideje, jöjjön ki, és vessen egy pillantást az elektromos hálózatunkra.

Balázs aztán kicsit később felhívott (biztosan Palitól kapta meg a telefonszámom), hogy elmondja, ideje van, de járműve nincs, szóval, ha elugrom érte, akkor szívesen átjön. El is mentem érte, nem lakik messze, autóval nagyjából fél óra, gyalog viszont jó nagy szívás, pláne, amióta a metró helyett pótlóbuszok közlekednek.

Szóval elmentem érte, és már visszafele tartottunk, amikor az autó egyszer csak megrázkódott, és valahogy „elferdült”. Én még nem vezetek olyan régóta, szóval fogalmam sem volt, hogy mi történik, még jó, hogy ott volt Balázs, aki elmondta, hogy ez bizony defekt, nem is kicsi. Azt mondta, most már küzdjük haza magunkat. Tényleg csak pár utcányira voltunk, lakóövezetben, szóval amúgy sem száguldoztunk volna.

Otthon aztán megnéztem kívülről, és elég kétségbeejtő látványban volt részem. A jobb első kerék lukadt ki, szerintem az utolsó pár métert a felnin tettük meg.

Kezdtem tényleg kiábrándulni az életből, és közben azon sopánkodtam, miért van nekem férjem, ha ilyenkor nincs itthon, hogy segítsen. Balázs mondta, hogy nyugodjak le, ő előbb megnézi az áramproblémát, aztán majd foglalkozunk a nyári gumiabroncs kicserélésével is.

Mondtam neki, hogy ez még téli gumi, mire elhűlve nézett rám, és közölte, hogy még aznap, közösen megrendeljük a nyári szettet. Azt mondta, ilyen időben már pazarlás a télit fent hagyni, sokkal hamarabb el fog kopni. Hiába mondtam neki, hogy nem értek a dologhoz, ő csak mondta és mondta.

Szerencsére közben sikerült megcsinálnia a hálózatot is.

A meló után leültünk a kanapéra, megkínáltam Balázst egy üveg sörrel, aki szívesen fogadta a dolgot, mondta, hogy majd felhívja a feleségét, jöjjön el érte.

Szóval leültünk a kanapéra, és Balázs mutatott egy oldalt, ahol a nyári gumiabroncsok széles választéka tárult elém. Egy darabig böngésztük az oldalt, ki is néztem pár lehetséges jelöltet, de persze mindegyikről kikértem Balázs véleményét is. Végül 2 opció maradt. Mondta, hogy akkor most érlelgessem magamban a döntést, ő addig kicseréli a defektes kereket. Igazán kedves dolog volt tőle, nagyon meg is köszöntem neki, mert nekem másnap már dolgoznom kellett, épp vidékre készültem egy megbeszélésre. Balázs pikk-pakk kicserélte a kereket, nem kellett vele nekem szenvednem. Mikor végzett, azt mondta, tudja, hogy milyenek vagyunk, én meg Pali, szóval addig nem megy el a házból, amíg meg nem rendelem a nyári gumiabroncsokat. Elvigyorodtam, mondtam neki, hogy tényleg jól ismer minket.

Végül nagy nehezen kiválasztottam, és meg is rendeltem őket. Persze, mire megjönnek a nyári gumiabroncsok, már itthon lesz Pali, ő szeret is bütykölni, majd kicseréli nekem őket.

Nem sokkal a gumik megrendelése után befutott Juli is, Balázs felesége. Nem sokszor találkoztam vele, de elég kedves nőnek tűnik. Megittunk egy kávét, és persze közben elmeséltem neki szenvedéseim történetét, és azt is, hogy Balázs mentett meg. Juli vigyorogva hallgatta, mondta, hogy náluk is akkor szoktak elromlani a dolgok, amikor Balázs nincs otthon. Mondtam neki, hogy akkor nyugodtan hívja Palit, ha itthon van, szívesen átmegy segíteni.

Persze azért meghívtam őket jövő hétre egy ebédre, hogy megháláljam a kedvességet, addigra már Pali is itthon lesz.

Persze este fölhívtam, és elmeséltem neki, mi történt, jót nevetett a dolgon, és azt mondta, hogy nézzük a jó oldalát, legalább kiderült, hogy nem nyári gumiabroncsok vannak rajta. Azt mondta, neki kiment a fejéből a csere, lehet, hogy csak nyár közepén vette volna észre, hogy kopik a téli gumi.

Ezért szeretem annyira Palit: mert a legtöbb dologban meglátja a jót, még, ha szerencsétlenségről is van szó.