Vagány villanyszerelők klubja

Vagány villanyszerelők klubja

A fiam, Bence villanyszerelőnek tanult, nemrég sikerült elhelyezkednie egy elektromos hálózatokkal foglalkozó cégnél. A cég frissen alakult, egy-két tapasztalt, vén rókán kívül főleg fiatalok alkotják, ez már alapból rokonszenves volt Bencének.

Az első munkanapja után is fülig érő szájjal tért haza, és elmesélte, hogy a legjobb fej munkatársai mind motorral járnak a telephelyre dolgozni. Azért is örült ennek olyan nagyon, mert nemrég kezdte el a motoros jogsit, de nem gondolta volna, hogy a munkahelyén is talál hasonló érdeklődésű embereket. Kiderült, hogy ezek a srácok havonta egyszer motoros túrákat is szerveznek hétvégén, Bence izgatott volt, mondta, már alig várja, hogy csatlakozhasson hozzájuk.

Péntekre annyira összebarátkozott a motoros villanyszerelőkkel, hogy elhívták őt második utasként a havi túrájukra. Bence nagyon szeretett volna elmenni, csak egy dolog hibádzott, nem volt saját motoros bukósisakja. Mondtam neki, hogy anélkül bizony nem tud túrázni, de ő azt felelte, már rajta van az ügy megoldásán.

A hétvégén aztán beszélt az egyik kollégájával, Danival, aki ajánlott neki egy honlapot, ahol nagy a választék a motoros bukósisakokból. Ezután a fiam egész vasárnap a neten lógott, nézegette a különböző típusokat, és telefonálgatott, hogy melyik lehet a legjobb. Nem bízta a véletlenre, már hétfőn be akarta szerezni a megfelelő darabot.

Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, de aggasztott a dolog, szerettem volna, ha a lehető legjobbat választja, a biztonsága miatt persze. Szerencsére megnyugtatott, mondta, hogy három embertől tájékozódik egyszerre, és amikor bemegy az üzletbe, az eladó véleményét is ki fogja kérni. Azért azt javasoltam neki, hogy a biztonság kedvéért kérdezze meg az oktatóját is, hogy milyen bukót ajánl. Erre persze idegeskedni kezdett azon, hogy miért szólok bele a dologba, mikor nem is konyítok hozzá, úgyhogy visszavonulót fújtam.

Hétfőn aztán jó későn ért haza, de végül sikerrel járt, a hóna alatt egy motoros bukósisakkal lépett be a házba. Persze a férjemmel tüzetesen átnéztük a terméket, nehogy valami hiba legyen rajta, de úgy láttuk – már amennyire meg tudtuk ítélni –, hogy Dani jól választott. A puding próbája mégiscsak az evés, gondoltam, majd a túrán kiderül, hogy minden rendben van-e.

És végre eljött a várva várt pillanat, elérkezett az a péntek, amikor a vagány villanyszerelők útra keltek. Ezt a nevet a férjemmel, Józsival találtuk ki a motoros társaságnak, és nagyon elégedettek voltunk magunkkal.

Azért persze aggódom most is, pedig már vasárnap van, és Dani fölhívott, amikor elindultak Miskolcról. Lassan haza is kell érniük, ha minden a tervek szerint alakul. Józsi pont most mondta, hogy jobb lesz, ha hozzászokom ehhez, hiszen lassan Daninak is meglesz majd a jogosítványa, és akkor szinte mindenhova motorral fog járni, a szívemnek pedig nem tesz jót a sok aggódás. Úgyhogy megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatom.

Bence pedig tíz perc múlva megérkezett.