A villanyszerelőm mint tanácsadó

Fiatal nőként sok nehézséggel néz szembe az ember – főleg, ha ez az illető egyedül él.

Egyetem alatt éltem már külön a szüleimtől, de az albérletben többen voltunk, és a főbérlő is segítségünkre sietett, ha valamivel – amihez esetleg nem éppen értünk – gondunk akadt. Épp ezek a tényezők miatt nem voltam olyan elveszett, mint amikor teljesen egyedül éltem első albérletemben, távol az otthonomtól.

Ilyenkor olyan gondokkal, akadályokkal szembesülhetünk, amilyenekkel még soha. Leszakadó szúnyogháló, „óriáspókok”, rossz nyílászáró szigetelés, hideg víz… Nekem ezekkel és még sok más kellemetlen dologgal kellett megküzdenem egyedül, ami nagyon nehéz volt, de minden egyes alkalommal erősebb és önállóbb lettem.

A legrosszabb talán a meleg víz hiánya volt. Nyár közepétől tél közepéig éltem a lakásban, így szerencsére az első hetekben nem volt annyira égető kérdés a villanybojler hullámzó teljesítménye, de az idő múlásával egyre sürgetőbb lett a probléma megoldása. Nagyon aggasztott a dolog, mert nem értek hozzá, ötletem sem volt, ezzel hogyan fogok megbirkózni. Márpedig az akkori főbérlőm segítségére nem igazán lehetett számítani, ezért ezzel a problémával is nekem kellett szembenéznem.

Ekkor már tudtam, hogy néhány hónap múlva már új, saját lakásban fogunk élni a párommal, de akkoriban még sehova nem tudtam volna elmenni, ezért muszáj volt irányítás alá venni a dolgot.

A villanyszerelő, akit végül áthívtam a bojler megszerelésére, a család barátja volt.  Eléggé elhűlt a bojler állapotát látva, és azt is elmondta, nem túl szerencsés, hogy lengődugaljas bekötéssel oldották meg az üzembe helyezését. De hozzálátott a tüzetesebb megvizsgálásához, és javításához.

Én ilyen esetekben mindig kissé zavarban vagyok, nem tudom, mit kezdjek magammal, amíg a szakember dolgozik. Ekkor leültem a fürdőkádra, és beszélgettünk. Eleinte a családomról mint közös témáról, majd rátértem arra is, hogy nemsokára saját fürdőm lesz. Részleteztem, hogy hol állunk a lakás és a fürdő megtervezésében; amikor arról kezdtem el beszélni, hogy mennyire nehéz a megfelelő fürdőszoba csempe kiválasztása, Gábor, a villanyszerelő nagyon belelendült a témába.

Fél éve újították feleségével a saját fürdőszobájukat, ezért friss élményekkel, tippekkel tudott ellátni.

Elmondta, hogy a csempe kiválasztása valóban nehéz kérdés, hiszen az a legfeltűnőbb része a helyiségnek, és nagyon sok variáció áll fönt, ezért könnyen bele lehet zavarodni abba, mit is szeretne valójában az ember. Kérdezte, hogy a fürdőben általánosságban milyen színre gondoltam. Még nem igazán tudtam erre válaszolni, a világos vajszín és azúrkék közt vacilláltam. Ő egyértelműen a világos színt választaná a helyünkben, mondta, mert az nagyobbítja, világosabbá varázsolja a fürdőt.

Folytatta: ha már eldöntöttük, milyen szín uralja a helyiséget, könnyebb eldönteni azt is, hogy egyszínűre, mozaikosra szeretnénk, vagy néhány dekorcsempével húzzuk fel a látványt. Ő az utóbbit ajánlotta, mert így egyszerre egyszerű, letisztult a fürdőcsempe, egyszerre izgalmas.

Eleinte nehezemre esett elfogadnom, hogy igaza van Gábornak, mert szerettem volna a fürdőszoba csempe terén is divatozni, de végül be kellett látnom, hogy igaza van. Hogy minél homogénebb, egyszerűbb, harmonikusabb a csempe, annál biztosabb az időtállása, ráadásul annál színesebben tudom kidekorálni a helyiséget. Tehát a dekorelemek használatában és elhelyezési módjukban is hallgattam Gáborra: nem vízszintesen helyeztük el a dekorcsempéket, ahogy régen volt divat, hanem merőlegesen a padlóval – ezzel dobtuk fel a világos vajszínt.

Mivel viszonylag nagy lesz az új fürdő, meséltem neki, Gábor azt ajánlotta, hogy nyugodtan játszadozhatunk a nagyobb, téglalap alakú csempékkel, ebben kiélhetem divatozási kényszeremet, hiszen az elmúlt évekhez képest a csempeméretek megnőttek.

Kis szakmai titokba is beavatott: amikor válogatunk a csempék közt, mindenképp nézzük meg a hátoldalát is a kis darabkának: ha világos és nem vöröses a színe, akkor jó a minősége, mert ebben az esetben látszik a nyers kerámia, amiből készült.

Amit nagyon jó, hogy említett Gábor, mert nekem biztos nem jutott volna eszembe (mondjuk lehet, hogy a páromnak mint férfiember, igen), hogy mindenképpen több csempét vegyünk, mint amennyire valójában szükségünk van, mert ne adj isten lehet egy csőtörés, vagy bármi, ami miatt szét kell törni néhány csempelapot, ezért nem árt, ha van belőle otthon még, nehogy úgy járjunk, hogy már nem gyártják azt a fajta lapot, és kezdődhet elölről az egész csempe-kérdés.

A régi bojlert amennyire tudta helyrehozta, de szerencsére az már a múlt.

Viszont Gábor nem az, a napokban is találkoztunk, hiszen újra szükségem volt a segítségére. Az új fürdőszobánkba új mosógépet vettünk, és a párom kérte, keressük fel Gábort, mert ilyenkor felül kell vizsgálni az elektromos hálózatot, hogy bírni fogja-e az új gép fogyasztását, avagy ki kell-e bővíteni az elektromos hálózatot.

Ezért meginvitáltam Gábort az új lakásba.

Amikor belépett a fürdőszobába, rögtön felragyogott az arca.

– Mi az? – kérdeztem.

– Látom, megfogadták a tanácsaimat! – mondta vigyorogva, és széttárva a karját az új, ragyogó csempelapokra mutatott.

Hát, igen, a fürdő végül világosvajszínű lett, különböző magasságú barna dekorcsíkokkal. A csempék nagyok, téglalap alakúak. És igen, a sarokban még mindig ott állt becsomagolva a csempetartalék-halom.

Biztos vagyok benne, hogy még a jövőben is fogom Gábor segítségét kérni.