Bezzeg, amikor apukám mindent megjavított nekem..

Amikor még a szüleimmel laktam, könnyű dolgom volt. Hogy miért? Mert, ha bármi elromlott, apukám simán megcsinálta. Kicserélte az izzókat a lámpákban, megjavította az ágyamat, amikor eltört a lába, mert a legjobb barátnőm ugrálni kezdett az ágyon. Vagy, ha elszakadt egy ruhám, akkor anyukám megvarrta. Most, hogy elköltöztem, mindent magamnak kell csinálnom, és ez így már annyira nem jó. Azt hittem, hogy az lesz a legnagyobb kihívás, hogy rávegyem magam arra, hogy főzzek. Mert azt nem szeretek, de cserébe bármikor megsütök egy sütit, mert sütni pedig szeretek.

Valamelyik nap az elektromos készülékekkel volt gond a lakásomban. Nem kapcsolt be a tévé, és nem melegedett fel a vasalóm sem. Nem tudom, hogy aznap átok ült rajtam, vagy csak én vagyok ilyen béna, de aznap valahogy semmi nem akart működni. Persze az elején még ideges voltam és bosszankodtam emiatt, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert attól a dolgaim nem fognak megjavulni. Úgyhogy aznapra sztrájkot hirdettem magamnak és inkább filmet néztem a laptopomon és fagyit ettem közben. Gondoltam, hogy abból semmi gond nem lehet, majd következő nap levasalok mindent.

Így is lett, másnapra hirtelen minden megjavult, úgyhogy szerencsére a kedvenc filmemet nem kellett végre a laptop kis képernyőjéről néznem, hanem össze tudtam kötni a tévémmel, mert akkor már az is működött végre. De azért a biztonság kedvéért szóltam apukámnak, hogy ha valamikor ráér, jöjjön át, mert ez így nem jó. Azóta pedig a tévém ismételten elromlott…